Bejelentés



Lélekzugjaim - Jagos István Róbert versei
"Mert az út nem mindig kikövezett..."

MENÜ










Idővel ott leszek majd Sokat gondolkodtam Jó –e ha megírom az igazat? Bele az arcok tengerébe, vagy burkoljam, mint oly sokan tiszta leplek mögé? Döntöttem: vállalom magam mint „hős”, balga szerencsétlen s így kívül maradok néhány isten körén. Nem baj ha büdöset lehel tollam szája. Se az ha tetvesként mondok áment egy füstös sarokban némberre várva. Egy biztos: leplet, másokat nem mocskolok. Magamban meg kárt tenni nem tudok, hisz ott vagyok ahol már nincsen út. - Idővel az leszek hol mindez összefut. Van egy hely Oly távol vagy tőlem, és mégis közel… Az utak elágaznak - Ki-ki a maga útján. Porban, kínban, örömmel, sírva büszkén és sután - egyre megy. Sínek között, olykor titkos ösvényeken átkozva, áldva, térdünkön járva - dacfogunkat szíva foszló emlékekért. Van egy hely hol az utak összefutnak. Emlékek, vágyak, szemek villanása, törékeny érintések. Én már ott vagyok - várom érkezésed. Öleli fiát Látszik, nincs fiad s hiány, mely kínozná szíved. Ostoba utadon nem csak magadat viszed. Bilincs a szíven, méreg szádon, magad után vonszolod - önzőn - legszebb álmom. De még mielőtt a szakadékhoz érsz, nézz hátra egyszer, talán látni vélsz egy árnyat, mely nyújtja két kezét - öleli fiát az életért. csak anyu pénzből élek évről évre hogy ha gyarapodik szép a ház fenn a csúcson kinn az úton csak anyu dolgozik – éjszakás álom álom kéjes álom lovakon az édes táncot jár méz a számon légy a nyálon csak anyu dolgozik - éjszakás kés a vajban ujj a szarban de nincs ezzel gond ha szép a lány fenn az égben kín a téren csak anyu dolgozik – éjszakás Bölcsőt játszom… Sárguló levelek, mint szívem szottyai, úgy lengedeznek a halál ágain. Bűzt lehel Isten csontos fogakkal, bölcsőt játszom csonka karokkal. Jó étvágyat! Képmutató lennék? Csak mert naponta hívom a kisfiam? Ugyan mit tud erről a „vak” és ura, kinek nem volt még fia. - Jó étvágyat! - Szoknya mögül ugat a mersz s ha kap egy sms-t, szólni nem, csak nyafogni mer. Tiltana százszor, hogy gebedne meg! Kappan hangban aszott méreglevet termel a nyál, s ha itt a nyár a büszke Ostoba rothadásig is bőrben jár. De jól tudjuk mi mindahányan, japán lóról, magyarkodni nem való. A félelem mi benned uralkodó. De kérdem mire fel? Levetett kabátot vettél fel a porból, leporoltad s hátadra dobtad. Viseled – jól, rosszul - egyre megy. De a zsebében rejlő gyémánt az enyém Apja, míg élek én leszek. Meglásd, Ő lesz ki eltemet. reggel falatnyi világ zárt fogak között résre hajlik az akarat őrlődünk mi is minden reggel véres fogmosás alatt vöröslő örvény fullaszt a fénybe műnapok művégtagjai szorítják torkom kékre zöldre percek kihűlt hamvain írok s te látsz bennem valakit költőt kontárt kurvát hordárt embert… istent sátánt gyilkost árvát embert… magad törve halva élve (le)szarva nyárban télben a sarki wécében térdepelve imádkozva képként a vakolatlan falon ékként egy pornó oldalon mint keserves valami egy szürke grafit kínja papirusz ajkadon - miért – csak mert te magad írok s te már gyűlölsz görbe tükröd lényem kezem jelzőfénye parázs lassan porráhamvadó látszatvarázs kortárs kortárs volt anyád kór-társ az apád s mégis zsebre dugott kézzel várta a halált nem hozott semmi újat s nem is húzott ujjat a sorssal s lám nekem ő volt a vagány mesélt anyádról a vidéki lányról ki Adyt olvasott egy életen át egy életen át ficánkolt kínrímek bűvkörében isten karámjába zárt szép paripán Sokkolj! keserűn mint a kávé torkomon tegnapok füstje lefolyóból piszoárba gurul ördögöm üstje folyik a maszlag a semmitmondás térerőn alapuló lelkifurdalás. Sokkolj! képekkel, ízzel ha nincs más szentelt vízzel zavarkép mindenható kócos szellőn andalító csődtömeg ez vagyok én? Ágak nélkül Immár gyökér lettem, vézna karjaimmal ások egyre mélyebbre – a lélek is ott érzi jól magát – s míg te papírkérgeiddel állod a sarat, addig szív hasad fent és lent egyaránt. Ágaink nincsenek… valaha én voltam, még nem is oly rég, tudásom csekély s mégis… a szenvedély volt, mi éltessé tett. Egykor zölden a magosban, ma tipródva föld alatt viszem tovább változó életünk. Kisfiam, te alig voltál ág és levél, de derekasan állod törzs-helyed s én, mint gyökér, majd táplálom sorshited, ha lesz még hozzá erőm. első vérig… bőrcsizmák… harminckilenc és fél taposnák jelen mankóink nyomát bicegő nappalokon át szőkén s okosan egyre csak tovább én meg csak nézem az arcod ahogy körmöd karcol arcomra hegeket egyszerű nevű tereken hovatovább ajkaink olcsó rúzsnyomba harapják meg nem valósult álmok konok kivetüléseit banális szerelemvallomás olcsó kólaízét figyelj! szerelem első vérig… képeslapok tintazöreje súg giccset soraink közé nyolcvanas évek haldokló lelkikatonái őrzik poszterszobám nekem főzött a Kedves nekem főzött a Kedves pedig lelkem de redves szégyencsomó főzött s megettem ízletes rendben kerestem kapaszkodót övé az ég a nyári szél maga a vihar az élet én meg a csonkig elszívott s elnyomott dekk nekem főzött a Kedves éles látom a jövőt érzem iszonyát csirízarcok temetik holnapom látom Anya globális iszonyán már nincs könyörület oltalom elmegyek ha már hagytatok …elmegyek… drótok fejemben kések kezemben éles kések…



Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!