Bejelentés



Lélekzugjaim - Jagos István Róbert versei
"Mert az út nem mindig kikövezett..."

MENÜ













„Nagy pofonnal keltett a hajnal... Halálig szédültem vele, Kapaszkodtam a nagy semmibe, Úgy volt, örökre elmegyek. Jég voltam perzselő tűz alatt, Fájón semmivé olvadó. Harmatcseppé váló, arctalan lélek, szíveden átfolyó.”
Tűz és jég Két dologból csak az egyiket választhatod. Ha a tűznél maradsz, a jeget eldobhatod. Mit ér a tűz, ami mindent elemészt, Mit ér az élet, ha nem vagy senkié? Mit ér az élet, ha nem vagyok senkié? Jeges tájon, a sivár semmiség. Az égő tűz ellen nem harcolhatok. Holnapra talán, semmivé olvadok. 2007. Augusztus Búcsú Nem sokára elmegyek, Itt hagyom az életet, Elhagyok egy gyermeket, A boldognak tűnt éveket. Elhagyom az asszonyom, Mert elviselni nem tudom - Nem szeret már úgy mint rég, Szíve már, egy darab jég. Nem sokára indulok, Pedig élni nem volt rossz dolog. De nehéz súly van vállamon, Úgy hívják hogy FÁJDALOM. Ha nem leszek, hát nem leszek. Így lesz jobb az élete?! Boldog lehet nélkülem?! - Igen - Ez lett hát a végzetem. 2007. Augusztus Te vagy... Te vagy a gyógyszerem, Te vagy a mérgem. Te vagy a múltam, a jövőképem. Te vagy az árnyék, Te vagy a napfény, Lelkem mélyén a hatalmas szentély. Tiéd az éjjelem, Tiéd a vágyam, Egy hazug ember igaz álma. Tiéd az életem s a halálom, Szeretetem és szomorúságom. 2007. Augusztus Jelek A karomon viselem a jeleket. Azokét, akiket örökké szeretek, És szeretni is fogom halálomig, Száz évig, vagy csak holnap utánig. De ameddig itt vagyok, s ha jönnek rám szebb napok, Addig harcolok értük, míg bele nem pusztulok. 2007. Szeptember Lélektükör Szemem, a lelkem tükre. Nézd milyen fakó, fénytelen! Az időzített ösztön-bomba, A viasz szív mélyén ketyeg. Szemem, egy lélek tükre, De ez a lélek nem az enyém. A sajátom már útnak indult A végtelen elmúlás felé. 2007. Szeptember A csokoládé ház Nézd ezt a romot, nem lakja már senki. Az udvarát is benőtte a gaz. Mégis "úgy" tekintek erre a házra, Mert itt nőttem fel, itt voltam kamasz. Az emlékemben áll a csokoládé ház. Gyermekévek tegnapjai A falakon jönnek át. Azóta már elenyészett minden. A kisfiú is elment, messze van. A hosszú úton régen elindult, Mely rögös volt s néha céltalan. Napokon át kóborolt magában, Később rá talált egy másik bolyongó. Azóta is kéz a kézben járnak, Bár volt néha egy-egy buktató. A lelkemben még áll a csokoládé ház, De a valóságban felőrlődött Az idő vas fogán. Nézd ezt a romot, nem lakja már senki. Az udvarát is benőtte a gaz. A kisfiam a kezemet szorítva Kérdezi -Apa itt voltál kamasz? A lelkemben még áll a csokoládé ház. Gyermek énem egy kis darabja Visszaköszönt rám. Lelkemben még áll a csokoládé ház. Gyermekévek boldogságát A fiam kapja már. 2007. Október Téged a legjobban... Változtam. Már nélküled is álmodtam. Álmodtam, Hogy te érted áldoztam. Áldoztam. Néhány csatát elbuktam. Elbuktam. Az isteneket átkoztam. Átkoztam, De legfőképp önmagam. Önmagam Börtönében kárhoztam. Kárhoztam, De téged még mindig a legjobban. A legjobban Neked kell tudnod, hogy változtam. 2007. Október Te voltál Te voltál az, akiben mindig is bíztam, Akiben láttam még a jót. Aki a szemembe vágta kertelés nélkül Mi a rossz és mi a jó. De mára már te is hazug lettél, Fagyosak lettek azóta az esték. Tudom már: Gyilkos lehet minden szó. Te voltál az aki felemelt az égig Hogy újra meglássam a fényt. Aki kézen fogott és megmutatta nekem Mi az igazi szenvedély. De mára már te is hazug lettél, Fagyosak lettek azóta az esték. És tudom már: Gyilkos lehet minden szó. Én vagyok az, aki szeretett téged Aki mindig is hitt neked Most lehajtott fejjel, megrogyott testtel, Te általad szenvedek. Mára már tudom, hogy hazug lettél, Kihasználod az embert, ha gyengébb, És tudom már: Gyilkos lehet minden szó. 2007. Október Voltam - leszek Voltam már állat, Voltam már ember. Voltam már fáradt, Voltam ezerszer. Elindultam mégis az úton, Zsákutcába a szívem húzott. Leszek egy ember, Leszek egy állat. Leszek egy őrült, Ki lohol utánad. Szerelmet kérek, Te érted élek, Alig várom, hogy befogadj végre. Leszek az urad, Leszek a szolgád. A vágy folyóján Leszek a sodrás. Szívedet az enyémhez zárom, Hisz te vagy a Minden, te vagy az álom. 2007. Október Köszönöm( Giginek ) Köszönöm, hogy segítettél. Köszönöm, hogy megértettél. Köszönöm, hogy a jó útra tereltél. Köszönöm, hogy elmagyaráztad, Én vagyok a sikereim kovácsa, S ne adjam fel semmiképp. Köszönöm, hogy erőt adtál. Ha "mélyen" voltam vigasztaltál. Általad szembe néztem magammal. Köszönöm a türelmedet, Hisz` másoktól nem kaptam meg. Ezt nem tudom kifejezni szavakkal. Köszönöm, hogy megmutattad, Az utat, amit rég kutattam, Amely végén ott a fény. Köszönöm, hogy segítettél. Köszönöm, hogy megértettél. Köszönet újra mindenért. 2007. Október Csak neked és csak veled Hozzád írom e néhány sort, Csak neked. A világ végén volna jó, Csak veled. Ellopnám a világot, Csak neked. S kirúgnám a sarkából Csak veled. Csak neked akarok örömöt szerezni. Csak veled akarok megöregedni. Csak veled akarom átélni, ami szép. Csak neked adtam szerelmünk gyermekét. 2007. December Hol vagy? Volt mikor azt mondtad, Én leszek az első. Manapság már dobogóra sem jutok. Hiába kértem: Szeress, amíg nem késő. - Pedig megtettem, amit tudok. De neked ez kevés. Neked a biztonság a cél. Neked a pénz mindent megér. A "család nélküli mindennapok", Lassan téged is elér. Gerivel már többet vagyok, mint te. Pedig Te voltál valaha a mindene. Próbálsz megfelelni, de, nem nekünk. Lassan nélküled él életünk. Hol vagy? Mert itthon csak "halott" vagy. Nélküled meg mi vagyunk a halottak. Gerinek anya kell, Nekem meg egy szerető asszony, Ki imádja családját. -Ha nem... Lásd embered – a jövőnk - halálát! 2008. Január 19. Álomvándor A messzeségen át vágtattam feléd, Megmásztam érted a szenvedés hegyét. Véres patakon gázoltam tovább, Hogy eljussak, oda ahol élsz, ahol jársz. Az emlékek völgyén át vezetett az utam, Csalódott emberek közt kik takarják arcukat. Egy "homályos alak" megfogta vállamat, Arcában látni véltem saját arcomat. A bűn tengerén hajóztam immár. Az árulás és megvetés hullámain át. Sodródtam elveszve, míg partot nem értem, Az édeni kertben, ahol nyugovóra tértem. Álmomban szellőként simogattad arcom, A világ őreként őrizted a sorsom. Kinyújtott karral öleltem csillagot, S anyátlan gyermekként megnyugodtam válladon. 2008. Január 20. Reménytelen kóborló Hosszú az út, amin elindultam. Lábnyomaim széjjelfújva. Köpenyemből csorog a víz, S mint cukor, A keserű íz, úgy olvad számban. Hiába vártam és hiába jártam Be érted a világot, Rájöttem nincs igazság e világon. Mehetek a négy égtáj felé, Akkor se közeledek feléd. Mert falat húztál közénk... 2008. Február 4. Álmok Álmomban felhők között jártam, Gyönyörűen kék volt az ég. Egy fény-kastély kapujában állva Szerelmesen integetek feléd. Égi tündérekkel szállva, Mosolyogva jöttél felém. Vágyaid szent kelyhében, Friss harmatot toltál elém. Álmomban, a pokolban is jártam, Tüzesen villámlott az ég. Szenvedések viharában állva, Két kezem nyújtanám feléd. De te az ördögökkel hálva Gúnyosan mosolyogsz felém, S kéjtől görcsösen zihálva, Mártod fullánkod belém. 2008. Február 10. Szeretlek Add a kezed, hogy ráhajtsam fejem. Melegítsd arcom szerelmeddel! Ölelj, ahogy én ölellek. Szerelemmel, szenvedéllyel. Karoljon át égető vágy, Amely köztünk lángol Egy életen át. Bilincsbe zárt szívem, Minduntalan reád vár. Szeretlek, csak ennyi. És az "ennyi" az mennyi? Mint csillag az égen, Csókom a szélben, Amely hozzád repül. 2008. Február 14. Híd A szakadék felett van egy híd, Egy imbolygó öreg híd. Ráléphetsz, ha tiszta a lelked, Ha tiszta a lelked, elbír. Én nem merek átkelni rajta, Tudja Isten hogy miért! Csak pislogok hosszan... S nézem, ahogy a túlpartra érsz. 2008. Február 14. Csoda Szemeidben csodát látok Hóból növő gyöngyvirágot Párkányra szállt fecskepárt Tarka réten lepke száll... Égben játszik a színvarázs Harmatcseppben a látomás Édenbéli emberpár Dédelgeti magzatát Szemeidben csodát látok A megnyugvó nagyvilágot Határtalan óceánt Csillagtengert álmodást Olajágat madárcsőrben Kisgyermeket bölcsőjében S látom magunk halványan E gyönyörű szép csodában 2008. Február 21. Nemsokára... II. Nemsokára visszatérek Árnyékból a napsütésbe Hátam mögött mind otthagyom `Mely bánatot okozhatott Emlékeim széjjeltépem De csak azt mi fáj és éget Jelenbe nyílt varázskapun Hozzátok csak így juthatok Nemsokára visszatérek S átölelve óvlak védlek Minden rossztól minden bajtól Lélekbántó szélvihartól Minden kincsem néked adom Szeretetem neked hagyom Égre tűzöm napcsillagom... Az éjnek végén reád ragyog Nemsokára visszatérek Örömkönnyel örömszélben Örömvölgyben örömének Körbezengi visszatértem 2008. Március 1. Esti bánat Néha van úgy, hogy nem jön össze semmi. A tükör és a szív is megtörik, És a szilánkos darabokban látjuk, Ahogy a Sors felettünk ítélkezik. Már semmi sem az, aminek látszik, S a kis dolgokból óriás lesz megint. Egymás fejéhez vágunk fáradt éveket. Csak úgy a "jó szokás" szerint. Látod, megint nem törődsz velem. Talán lett megint egy nálam fontosabb. Akit előhúzol álmok paklijából, Bár tudod, nekem ez fájó pillanat. Most mihez kezdjek így ezen az estén? Elmehetnék akár végleg is. A fiamon kívül nem keresne senki, De miatta még maradok reggelig. 2008. Március 23. Csak addig él Vigyázz a lángra, te érted ég, ne köszöntsön ránk még a fagy, mert a tűz csak addig él bennem, amíg szeretettel táplálod azt. 2008. Április 4. Papírsárkány Elkészült, és fölengedik A szmog uralta térbe, Ahol baljós csatát vív A mindig konok széllel. Még csak félig szabad... A zsinór fogva tartja testét, Ám újságpapír lelke Betölti a csillagtenger estét. Fent lebeg oly magasságban Mint a szökni kész madár, Fent lebegnék én is most már Ha a zsinór engedne tovább. Elrepülnék a fellegekbe s vissza sem néznék már, mint egy kóbor papírsárkány szállnék egy életen át. 2008. Május 31. Idához... Fényt hozni jöttem életedbe álmaid kapuján át, a szivárványon legurítom néked az éjszakát. Csomót kötök napkorongra, lebbentetném széllel, vágyaidat valóra váltom meg-megdobbanó szívvel. 2008. Május 31. Szeretlek II. Sorsom elrendeltetett. Zenélő kisdobozban Elrejtettem szívemet. Reád hagyom, mert E becses kincs csak Téged illet, s ha kinyitnád Lanyha ősz felett, Esőben, egy szivárványszelet alatt... Kezedben dobogna életem. 2008. Június 5. Ezek voltunk... Egy tenyérnyi félelem halmán haldoklik, hamvadó szerelem virágának utolsó szirma is...lásd, ezek voltunk mi. 2008. Június 7.



Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!